A múltkor egy nagyon szomorú dolog történt velem, ezt osztom most meg veletek.
Éppen békésen gurultam, mint minden normális deszkás, amikoris egy zebrához érkeztem. Itt szépen elindultam, majd egy nem látott kátyuban megbotlottam, én előrefelé leléptem a deszkáról, az pedig hátrafelé elkezdett gurulni. Ekkor aztán megjelent egy gonosz autós, benne valami fiatal huligán, aki nem hogy lassított volna a gyalogátkelőhelynél, hanem látva a longboardot, direkt gyorsított hogy elérje. És sikerült is neki. első és hátsó kerekével is átment szeretett deszkámon. Az utcán ácsorgók és én is fagyott tekintettel néztem ahogy a jármű furcsa reccsenős hangok közepette keresztülmegy rajta.
Én persze ezt nem hagyhattam annyiba, utánaintettem, majd amikor semmi hajlandósságot nem mutatott a megállásra, és tovább gyorsított, elkezdtem futni felé, de sajnos elhajtott. Ekkor jutott eszembe az út közepén heverő sérült longboardom, mégsem hagyhattam ott az út közepén, ezért visszamentem érte és elvonultam vele biztonságba, a járdaszigetre. Itt aztán kezdetét vette a tüzetesebb átvizsgálás. Kerestem repedéseket, töréseket, elhajlásokat, de teljesen eredménytelenül. Az egész szerkezet pont ugyanolyan maradt mint volt.